Horgászat
A kis vizeken megszokott szerelésben gondolkodjunk. A könnyű pergetés, a finom úszózás is eredményes lehet. A domikat és pisztrángokat kis körforgó villantóval keressük kövek, alámosott partoldalak, visszforgók környékén.
A tél fő hala a domolykó, de csukát és sügért is foghatunk. Domira a csirkemáj is igen hatásos, erre inkább a nagyobbja jön. A legyezéshez is remek pálya a Zala patakszerűbb szakasza: Bagod és Salonvár környéke. Aki azonban a hagyományos módszerekben gondolkodik az a Kemendollár, Zalaszentgrót, illetve Zalacsány alatti pályákat célozza meg. A Bárándi patak környéke pedig a folyó egyik legjobb szakasza, amely egészen a torkolatig terjed. Ragadozók közül elsősorban a süllők és csukák fordulnak elő, de gyakran felúsznak más ragadozók is, főként a Kis-Balatonból: a harcsá, balinok, illetve az angolnák. Angolnára a vastag giliszta és a döglött kishal a legjobb csali, míg a bajszosokra a hagyományos harcsázó csalikkal – a lótetű, a pióca, a kárász – a Bókaháza alatti szakaszokon próbálkozzunk fenekezve.
A keszegező horgászok szinte mindenhol megtalálhatják a bodorkákat, de a legjobb területek a Zalaegerszeg alatti vizektől kezdődnek. A csánytól lefelé található széles pályáknak megvan az az előnye, hogy a vízi növényzet kíváló haltartóként szolgál, így a tökleveles között felkínált csali – leginkább kukorica, csonti és giliszta – könnyen felkelti a kárászok, pontyok és, a kisebb bodrik, dévérek érdeklődését is. Úszós készségünk zsinórja ne legyen 0,20-nál vastagabb, de az akadók miatt ennyi kell.
A Zala, mint általában a kis folyók, és csatornák sok híddal találkoznak útjuk során. Mivel ezeken a helyeken a víz, az áramlás, a meder- és fényviszonyok valamelyest megváltoznak, a halak szívesen tanyáznak a hidak árnyékában.
A surrantók megépítésével pedig még lakhatóbbá varázsolják a folyót kedvenc halaink számára.